Kultúra

A most megtalált leletek feltehetően II. Kambüszész perzsa uralkodó hadseregének maradványai - a katonák 2500 éve tűntek el, és a régészek már nem hittek abban, hogy valaha a perzsák nyomára bukkannak. Ám olasz kutatók koponyák és csontok százait tárták fel a Szaharában. Az ásatásokat irányító Alfredo és Angelo Castiglioni - olasz ikertestvérekről van szó - már húsz évvel ezelőtt nagy hírre tettek szert az ősi egyiptomi aranyváros, Bereniké Pankhrüszosz (Panchrysos) megtalálásával. 2500 évvel ezelőtt
   a perzsa hadsereg az eddigi sejtések szerint gyakorlatilag "belefulladt" a Szahara homokjába Egyiptom nyugati részén. Az 50 ezer harcost feltehetően iszonyatos erejű homokvihar pusztította el Kr. e. 525-ben.
   A leletek között bronzból készült fegyverek, ezüst láncok, egy fülbevaló és emberi csontok százai kerültek elő. A Discovery News-nak nyilatkozó kutató, Dario Del Bufalo, a Leccei Egyetem munkatársa elmondta: "Megtaláltuk az első régészeti bizonyítékait annak a történetnek, amelyről Hérodotosz, a görög történetíró számolt be."
   Ötvenezren indultak az orákulum ellen:
   Hérodotosz szerint Kambüszész, Nagy Kürosz fia Thébából küldött 50 ezer katonát, hogy támadják meg Siwa oázisát, és pusztítsák el Ámon templomának orákulumát (jövendőmondóját). II. Kambüszész azért dühödött föl, mert a papok nem voltak hajlandók szentesíteni Egyiptom fölötti uralmát. A sereg hét napig gyalogolt a sivatagban, és elértek egy oázishoz, amelyet a kutatók ma El-Khargával azonosítanak. Ezután a perzsák folytatták útjukat, de többé senki sem látta őket.
   Hérodotosz szerint déli szél támadt, "erős és halálos", hatalmas légoszlopokban forgott a homok, beborítva az egész sereget, és elpusztítva azt. A Kr. e. V. században élő, tehát a perzsák eltűnése utáni évszázadban alkotó Hérodotosz történetében sokág nem hittek a régészek, hiszen a perzsák nyomát már az ókorban sem nagyon találták.
   Hérodotosz után egy évszázaddal mindenesetre Nagy Sándor maga is elzarándokolt Ámon orákulumához, és Kr. e. 332-ben az orákulum megerősítette, hogy a makedón hódító Zeusz isteni fia. Ezzel gyakorlatilag a papság elismerte Nagy Sándor hatalmát, hiszen Ámont a görög Zeusszal azonosították akkoriban.
   Nagy Sándor nem sokkal korábban hódította meg a perzsa birodalmat, és törekvéseiből jól látszik, hogy minden friss hódításakor igyekezett a görög-makedón és a helyi kultúra közötti párhuzamokat erősíteni. A hellenisztikus kultúra kiterjedése nem csak Nagy Sándorhoz fűződik, már korábban elkezdődött ez a folyamat, de politikai szintre ő emelte a birodalmához tartozó népek és országok közötti kulturális közösség erősítését. Jó példa erre, hogy az előkelő makedón ifjakat arra biztatta, hogy perzsa feleséget válasszanak maguknak, így segítve elő a közös kulturális és politikai elit kialakulását.