Kultúra

Merülési mélység Kampányfinisben kiállítást nyittatni egy miniszterrel még akkor is merészség, ha a bársonyszék birtokosa kínos gonddal kerül minden célzást politikára, nemzethalál-vízióra vagy felemelkedésre. Mindezzel együtt: jól döntött a Kortárs Művészeti Intézet, amikor Bozóki András kultuszminisztert kérte fel arra, hogy - még pénteken délután - ajánlja a közönség figyelmébe a Gyűjtemény! című sorozat második tárlatát.
   
    Fontos, izgalmas
   
    A kiállításról egyébként már terjedelmes előhangot közölt a DO, a koncepcióhoz és persze a kiállítók névsorához kattanjanak vissza, most koncentráljunk a vernisszázsra.
    Amely előtt a biztonság kedvéért Zólyom Franciska műtörténész, az intézet művészeti igazgatója még körbevezette a szaktárca első emberét az intézmény kiállítási helyszínein. 
Kényes egyensúly Még javában tartott az ismerkedés, amikor  - apró, de talán figyelemre érdemes tény - az eseményre a politikusok/városvezetők mellé befutott Cápa is, és éppen a DO fotográfiai műveletekkel bajmódó tudósítóját faggatta, mi van itt. Elárultam.
    Korrekt tárlatvezetési tízperc után a művészeti igazgató summázta a Modern Művészetért Közalapítvány gyűjteményének jellegzetességeit és a mostani kiállítás(ok) célját, majd Bozóki András nyitotta meg a sorozat második, s egyben befejező gyűjteményét. A kultusztárca első embere felidézte egy évvel ezelőtti dunaújvárosi látogatásának - hasábjainkon szintén szereplő - momentumait, majd kifejtette, Dunaújvárosban járva rendre a hagyomány és örökség fogalmának újraértelmezésére kényszerül:
    – A város és épített, valamint művészeti öröksége, a kultúra szereplőinek itteni aktivitása kiváló lehetőséget teremt fontos, váratlan és izgalmas, érdekes kísérletek megvalósítására. Egy évvel ezelőtt a szocreál építészeti örökséggel ismerkedtem - ezúttal egy remekül működő intézmény országos viszonylatban is egyedülálló gyűjteményét ajánlhatom mindenki figyelmébe.
   
    Alkotói munkásság
   
    Míg Zólyom Franciska a kiállító művészeket, illetve a Gyűjtemény! 2. keretében láthatott alkotásokat is bemutatta, Bozóki András köszöntőjében a tárlat "sajátos mondanivalóját" emelte ki
Mint kifejtette, az egyéni pályák és társadalmi szerepek rendhagyó rendszerére, valamint a kultúra és a társadalom viszonyára egyforma intenzitással reflektáló munkák révén a '90-es évek kortárs magyar művészetének egyik legfontosabb lelőhelyévé válik a dunaújvárosi gyűjtemény:
    – Nem tudok nem meghatottság nélkül állni St. Auby Tamás ólomharangjai mellett, lévén az ő munkásságát már a '70-es évek óta figyelemmel kísérem. Az ő művei és a kiállítás más művészek által jegyzett alkotásai egyaránt azt példázzák: a kortárs művészet igenis képes a rácsodálkozás élményével megajándékozni a nézőt. Személy szerint annak drukkolok, hogy sok-sok hasonló színvonalú tárlat rendezése mellett az intézmény is tovább fejlődhessen.
    Mindehhez egyetlen apró megjegyzés, illetve köszönet inkább: politikáról, kampányfinisről, választási vetélkedésről szó sem esett a péntek délutáni megnyitón - ami szerintem kényesegyensúly-beállítási világcsúcs.
    A tárlat pedig kötelező minden lokálpatrióta érzelmű művészetkedvelőnek - merthogy, ezt is írtuk már nem egyszer: csodák csodája, kincs, ami van, és a miénk.